2008-01-30 19:43:00 + hírek , bulvár

Az új férfitípus: a metroszexuálisok!

Mi a hasonlóság David Beckham és Eminem között? Látszólag óriási a különbség. Az egyik világhírű focista, a másik szabad szájú, provokatív rapper, sőt külsőre is különböznek.  Így vagy úgy, de nők milliói hevernek lábaik előtt: mindkettőjük végtelenül hiú önmagára és környezetére.

Vagyonokat fordítanak a küllemükre, a divatra és testük tökéletesítésére. Míg ez a nyolcvanas évekig a nők privilégiuma volt, mára egyes férfiak is betörtek a 'kirakatokba', ők a metroszexuálisok.

Egyes vélemények szerint a homo-, és heteroszexuálisok metszetei ők, vagyis szexuális irányultságukban az ellenkező nem rajongói, de attitűdjeikben rokonságot mutatnak a meleg társadalommal. Ahogy Madonna is egy tökéletes női testbe zárt férfi, úgy e férfiak is egy férfi testbe zárt női lényt mutatnak, legalábbis a hagyományos sztereotípiák szerint. A jelenleg nagyon gyorsan változó és alakuló világunkban ugyanis már nem beszélhetünk tisztán női, vagy férfi nemiségről, nem választhatjuk el e két felet élesen egymástól. A nőket meghatározó érzékenység, szépség, visszahúzódás és a férfiakat determináló erő, küzdelem, lendület számtalan formában keveredik egymással. Egyre többen vallják magukat homoszexuálisnak, szinglinek, megjelentek a karrierista nők és az otthonülő férfiak. Ebbe a trendbe illeszkedik a metroszexuálisok kultúrája is.

Hogyan jutottunk el idáig? Tény, hogy az őskorral hátrahagytuk szemérmetlenségünket, a kőbunkót elhajítva tudatosan éltük meg a génjeinkben hordozott nemünket. Az is kétségtelen, hogy az ókori arisztokrácia tagjai tobzódtak orgiákban, virágzott Lesbos szigete, aztán megint begubóztunk, és testünk minden öröme bűnös kéjelgésnek minősült. A történelem folyamán tézis antitézisként, hol szexuálisan kinyíltunk, hol ismét prűdek lettünk. De még egyetlen korszakban és században sem vetkőztük le és léptük át úgy a szexualitás határait, mint manapság.

Birgit Richard szerint a kezdet a hetvenes évek kultúrpolitikájában keresendő. Az egyre növekvő számban megjelenő színes magazinok egy addig ismeretlen, új életforma alapkövei lettek. A reklámok és hirdetések nem nevezik meg célközönségüket, vagyis minden szlogennek kétféle olvasata lehetséges. Éppúgy kiszolgálja a női, mint a férfi igényeket, vagy a látszólag két egymásnak teljesen ellentmondó irányultságokat. Így fordulhat elő, hogy bár a melegeket szövegeiben élesen bírálja Eminem, mégis Calvin Klein naciban, tükörsimára borotválva, vagy gyantázva teszi azt. A folyamatot felgyorsította a nők hozzáállása is, mert más lett számukra a férfiasság fokmérője. Vagyis a régi ideáknak megfelelően a mentálisan erős férfiak maradtak az etalon, de plusz elvárás lett velük szemben az ez idáig csak meleg férfiakra jellemző testi önkifejezés is. Vagyis a szőrtelen és puha bőr, az izmok kidolgozása, és a divat utáni feltétlen érdeklődés. A nők katalizátorai voltak tehát annak a jelenségnek, melyben a hetvenes évek 'Fedezd fel magad!' szlogenjét lassanként felváltja a 'Tervezd meg magad!' felkiáltása.

Szokjunk hát hozzá, ha már lovat adtunk alájuk: már nemcsak a csokit, de a gyantacsíkot és a szemöldökcsipeszt is meg kell osztanunk a férfiakkal.